Loading...
Jó helyek

Jó helyek 20.

Rendkívüli OlaszAország

Buga Buga – Bordighera

IMG_42321.jpgElső találkozás

   Volt szerencsénk már rengeteg étteremben megfordulni az évek során Olaszországban, igazából panaszra sehol sem volt okunk. Mindenhol körülbelül azt kaptuk, amit elvártunk. Ha Veronában egy zajos pizzériába ültünk be, akkor nem számítottunk különleges ételkölteményekre, és egy puccosabb ristorantéban is megkaptuk a magasabb színvonalat. Az apró toszkán osteriákban sem csalódtunk sohasem, akárcsak a kockás terítős trattoriákban. Az olaszok konyhájának egy titka van, mégpedig az egyszerűség. Semmit sem szabad túlbonyolítani, a komplikált ételek elkészítése egyrészt elveszi az időt az élet többi csodájától, másrészt, ha halomban torlódnak az ízek és aromák egy fogásban, akkor az alapanyagok egyike sem dominál, jellegtelenné válhat az étel. IMG_4248.JPGVia Vittorio Emanuelle II

   Kényelmesen kocsikázunk a Ligur-tenger partján, haladunk célunk felé, a Ventimiglia mellett található Hanbury botanikus kerthez. Róla majd kicsit később, előzetesnek annyi, hogy lappangó allergiásoknak kifejezetten jó móka megmászni a kert meredek teraszait. Bordigherán keresztül vezet az utunk, tegye fel a kezét, kinek e város neve ismerősen hangzik. Tetszetős a főutca, pompásan karban tartott házak sorakoznak végig, pálmafák szegélyezik az utakat, napfény és tisztaság mindenfelé. Érdemes egy pillantást venni a városkára. A Corso Italia elején furcsa nevű étterembe futunk bele, Buga Buga. Csábítóan üres a terasz, a kihelyezett étlap is betérésre késztet minket, nem tudunk ellenállni. IMG_4247_1.JPGCsábít

IMG_4245.JPGVan rántott hús is

IMG_4246.JPGNincs tolongás

IMG_4217.JPGFátyolban

   Pillanatok alatt jóféle fehérbor landol az asztalunkon, kimondottan rosszarcú pincérünknek köszönhetően, aztán hamar rátérünk az előételek rendelésére. Négyféle fogás közül választhatunk, a már-már unalmas sárgadinnye – pármai sonka variáció, rukkolás bresaola, ez már egy fokkal jobban hangzik. Aztán választunk egy ligur polipot és a negyedik előételt, aminek neve jól cseng, bár csupán egy szót tudunk belőle hirtelen beazonosítani. Crostino. Gyanítjuk valamilyen pirított kenyérkéken felszolgált különböző krémeket kapunk, de nem így történik. Tessék jól megtanulni: Guazzetto di cozze con crostino allo zafferano, nem más, mint fekete kagyló sáfrányos pirított kenyérrel. Cozze, kagyló, egy életre megtanuljuk ezt a szót.IMG_4241_1.JPGÜdítőital

IMG_4216.JPGNélkülözhetetlen

   Első találkozásom a kagylóval végül is parádésan sikerül, pár csepp citromlé és máris kellemesen csúszik le az előétel, akárcsak a paradicsomos, rukkolás polip, mindkettő jó alapot ad az ebédünknek. A napi ajánlatból választom a második fogásomat, ragus tagliatelle, pontosan annyit tud, mint a neve, de azt mesteri módon produkálja. Vastag papíron érkeznek az olajban sült tintahalkarikák, ezzel a fogással errefelé nem tudnak hibázni. Az utcai árusoknál kapható papírtölcséres éppolyan friss és ropogós, mint a strandon felszolgált változata, a Buga Buga féle pedig tökéletesen beleillik az étterem profiljába. Az entrecote, vagyis csontozott hátszín belül vajpuha, csupán a szélei vannak csöppnyit átsütve, minimalista módon zöldfűszerrel bolondították meg. A világ legegyszerűbb étele mind a maga módján, de az élmény, amit maguk után hagynak, sokáig jó emlék marad. IMG_4220.JPGGuazzetto di cozze con crostino allo zafferano

IMG_4224.JPGPolpo alla Ligure

IMG_4233.JPGTagliatelle al ragú

IMG_4237.JPGFrittura di calamari

IMG_4239.JPGEntrecote alla griglia

   A desszerteket ezúttal kihagyjuk, csupán egy klasszikus feketét fogyasztunk el az ebéd végén, talán könnyű kitalálni, ebben sincs hiba. Lassan továbbállunk Bordigherából, gyanítom ide többé nem fogunk eljutni, de ha mégis úgy alakulna az életünk, a Buga Bugát mindenképpen fel fogjuk ismét keresni.

IMG_4242.JPGNyomot hagy

 

2 comments
  1. Gergely_it

    Ha megint kagylót esztek, inkább próbáljátok ki citrom nélkül. A citromtól mindennek egy kicsit egyforma íze lesz… és ha nem elég friss a kagyló, a citrommal minden gyanúnak elejét veheti az “ügyes” éttermes. A kép alapján frissnek (szín) és jól elkészítettnek tűnik (sok helyen olyan sokáig főzik, hogy a kagyló húsa kifakul és/vagy összezsugorodik). Szóval, legközelebb szerintem citrom nélkül. 🙂 És ha van rá alkalmatok: “cozze alla Livornese” vagy ha továbbra is Liguriában maradtok: “cozze ripiene”… Mmmmmm 😛

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ajánlom magamat
Egy kaptafára - mobil