FocacciAország 18.

Sanremo

omernaS

   Sanremo vagy San Remo. Alapításakor Sant’Eremo di San Romolo, a huszadik század nagyobbik részében San Remo, mostanság Sanremo. De nem mindenhol ilyen egyértelmű, weboldalak és könyvek, térképek és prospektusok sokszor ellentmondásba kerülnek egymással, nem lennék meglepődve, ha még a helyiek nagy része sem tudná, hogy is írják pontosan a városuk nevét. De nemcsak az írásmód kétféle, Sanremo – maradjunk a hivatalosnál(?) – igazi kétarcú város.

Napokkal korábban

  Ami Franciaországnak Cannes, az Itáliának Sanremo, vagyis a riviéra csillogó, dúsgazdag kaszinó- és fürdővárosa, legalábbis a köztudatban ez él. Valójában azonban két ennyire különböző helyet még festeni is nehéz, Sanremo nem is nagyon próbál megfelelni a cannes-i elvárásoknak, nagyobbik része megmaradt egyszerű liguriai halászfalunak. Jó, a falu azért enyhe túlzás, több mint ötvenezer lakosával a környék főnöke. Párhuzam persze jócskán akad az alig több, mint egyórás autóútra fekvő francia testvérrel, de minden sokkal emberközelibb, kevésbé fényűző. Míg Cannes-t ellepik a csillogó sztárok a filmfesztivál idején, addig Sanremo egy sokkal visszafogottabb dalfesztivállal ünnepel, kérdés, hogy mi szükség van erre a huszonegyedik században. Csak érzékeltetésképpen, míg tavaly Cannes-ban Abdellatif Kechiche zseniális filmje, az Adél élete (La vie d’Adele) vitte el az Arany Pálmát, addig a szomszédban Marco Mengoni búgta melankólikusan, hogy l’essenziale.

   Rohamtempóban fejlődik Sanremo, épülnek az elkerülő utak, tapasztaljuk ezt többször is, miután megpróbálunk a célpontként kitűzött piazza Colombo környékére eljutni. Nem egyszerű, akárcsak a város elhagyása. Mélygarázsban találunk helyet magunknak, lassan tényleg fejlődünk, elmaradnak az órákig tartó autós bolyongások a belvárosi sétálóutcákban. Elsőnek az óvárost, a La Pigná-t fedezzük fel, szó szerint fel. Szűk sikátorokban kaptatunk egyre magasabbra, szinte átláthatatlan a helyzet, most nem egy két utcából álló apró faluban bolyongunk. Fából faragott térképek segítenek a tájékozódásban, köszönjük meg nekik. A piazza Santa Costanza az első pihenőhelyünk, óriásfikuszok és pálmafák szegélyezik ezt a pompás teraszos teret. A chiesa di Santa Brigida zárva van, kaptatunk magasabbra, gyönyörűen kikövezett emelkedő vezet a kicsi, de varázslatos és dallamos nevű Santuario della Madonna della Costa templomig. Szerencsénk van, bár éppen zárják a kaput, látva kétségbeesett tekintetünket, kapunk pár percet a felfedezésére. Már csak a kupola pazar látványa miatt is köszönjük szépen.

La Pigna

Fel s alá

Fikuszkukisz

Santa Brigida szemből

és pálmaerdőn keresztül felülről

Biztonságos?

Punto panoramico

Dombtetőn

Szobortükör

Beengedtek

Nyaktörés

   Lassan ereszkedünk a part felé, hirtelen hatalmas felhő szakad a nyakunkba, bőrig áznánk, ha La Pigna nem lenne tele földalatti apró sikátorokkal. Hatalmas vasszerkezetek tartják maguk felett a fél várost, vajon mióta kell így aládúcolni a házakat? A vihar, ahogy jött már tova is száll, kisüt a nap és amint kiérünk a sétálóutcába a via Palazzora, majd a corso Giacomo Matteottira egy teljesen más Sanremo-val ismerkedünk meg. A házak itt sokkal tisztábbak és modernebbek, alakul a riviérás csillogás, kávézók és éttermek sokasága forr egymásba, tényleg mintha nem is ugyanott lennénk.

Ereszkedés

Nem az a csillogás

Szűz Mária minden sarkon

Ne állj alá

Kezd borulni

Időszakos kiállítás

Menedék

Hangulatfények

Erősnek tűnik

Mesebeli

Egészen más világ

A nap is kisütött

Nagypolgári

    Furcsa ellentmondásra bukkanunk a Matteotti végén. Kicsiny kapucinus templom, mellette hatalmas épület, a Casinò Municipale di Sanremo. Két világ, két életérzés közvetlenül egymás mellett. A Lungomare Imperatrice színes burkolólapokkal kirakott széles járdáján lődörgünk végig a tengerparton. Ötcsillagos szállodák, vízesés és pálmafák, színes strandok és előkelő éttermek sorakoznak utunk mentén, Sanremo csillogása itt érzékelhető igazán. Furcsa hagymakupolás tempolmba is belebotlunk, a Chiesa di Cristo Salvatore meglehetősen kirí a környezetéből, Alexey Shchusev orosz építész munkája.

Convento Frati Cappuccini

Mise van

Szegénységéről híres

Egészen másról híres

Itt is vörössel várnak

Meglesve

Szemből

A gazdag francia

Csak négycsillagos

Frissen esett

Nincs teltház

Őspálmás auditorium

Lungomare riviera

Testvérek

Salvatore troli vezetékkel

   Az Ariston mozit a belváros szívében, a Corso Matteotti másik végében találjuk meg. Olaszország talán leghíresebb mozija ma is működik, a korábban említett dalfesztiválnak is otthont ad évente. Megfáradva rogyunk le a piazza Colombo egyik turistacsalogató éttermének teraszán, negyedórás pihegés után senkitől sem zavartatva távozunk. Furcsa, ilyet sem éreztünk még Olaszországban.

Vissza a Matteottin

Lehetne a Franciaországban is

Hercegi kávé

Kolumbusz tér

Ariston Teatro

   Lassan kecmergünk ki a városból, trolibuszok útvonalán haladunk kelet felé. Egészen Bussanáig, a közeli kisvárosig lóg felettünk a kötélpálya, mondhatom furcsa érzés troli vezetékek alatt autókázni Olaszország egyes számú főútján.

Következik: Bordighera és a Giardini Botanici Hanbury