Loading...
Úri huncutságok

KACSÁS SZERDA

kacsamell

Úri huncutságok 1.

 

   Mint a húsleves/rántott hús/sült krumpli nemzedék tagjának, ha valaki néhány évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy bolondulni fogok a rozéra sült kacsamellért (vagy egyszerűen a „nyers húsért” – ahogy az a családi folklórban elterjedt) azt tuti hülyének, de minimum sznobnak nézem. Aztán úgy hozta az élet, hogy B. séf lett és a konyhájában állva megismerkedtem életem első kacsamelles szendvicsével. Az érzést gondosan őrzött boldogságkapszuláim közé zártam, közvetlenül a toszkánai Masaccio-ban töltött délután mellé, jól jön majd egy latyakos, szeles munkanapon beleszippantani egyet. Azóta is tart a szerelem, találkoztunk már füstölve és anélkül, céklamártással és szarvasgombával és eljött az idő, amikor itthon is nekifutottunk reprodukálni a lehetetlent. B. kedvesen és részletesen megadta a receptet és azt szigorúan követve eddigi szerda esti vacsoráink legjobbikát követtük el. Bodri kékfrankos válogatás erősen ajánlott hozzá, egyrészt bátorságot ad a sütéshez, másrészt kiváló kísérője az elkészült vacsorának. A végeredmény – B-t idézve – parádés.

IMG_177711.jpg

A kacsamell már bevagdalt bőrrel, sózva, borsozva.

IMG_178111.jpg

Hideg serpenyőben indult a sütés, amíg a bőre meg nem pirult.

IMG_178311.jpg

Kevés fokhagymával és rozmaringgal együtt 8 percet töltött a 190-200 fokos sütőben.

IMG_199011.jpg

Félbe vágva, szép rózsaszínűen szeletelés előtt.

IMG_180011.jpg

Friss bagetten, brie és egy cseppnyi szarvasgombás olívaolaj társaságában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ajánlom magamat
Egy kaptafára - mobil