Senko Karuza: Szigetlakók
Úri huncutságok 3.
Adott egy közel 1800 (!)km-es tengerpart ezernél több szigettel, ezek közül 47 rendelkezik legalább egy állandó lakossal. Vis szigete a tizenegyedik legnépesebb, a maga 3600 lakójával és 90 négyzetkilóméterével. Itt töltötte gyerekkorát Senko Karuza – nem, ő nem japán – horvát író, aki csak novellákat ír, saját elmondása szerint nem enged a nyomásnak : „Az én írógenerációmból mindenki, aki kisprózával kezdte, mára befejezte a nagyregényét, mert ott is úgy tartják, hogy manapság a regény az irodalom királynője, nem lehet valaki komoly író regény nélkül. Ennek a nyomásnak én szándékosan ellenállok, mert a kisprózában megtalálom a kifejezés lehetőségét, és amíg ez így marad, addig nem fogok regényt írni. Monogám típus vagyok, egyszerre csak egy nőt elégítek ki.”
Tényleg nem japán
Amikor elkezdem olvasni előjönnek az emlékek: Horvátország; Dalmácia; Emica néni; sligovica; ciovoi part havercsótánnyal, Joskóval, nyakonöntős sráccal; fisifisi és pleskavica dzsuvásrizzsel; Goran, a háborús bűnös panziós; kis hajó, az álmok tengerén; Ozujsko-tenger-Ozujsko-tenger; horvát popzene a strandon; langymeleg adriai éjszakák és a nagy napszemüveg vásárlás.
Nagyjából erről szól számomra a könyv, másnak nyilván másról. Vagyis igazából nem is szól semmiről, csak érzésekről, a tengerről és a szigetről, a szárazföldről és az emberekről. Úgyhogy most megpróbálom átadni az én világomat, szigorúan egyéni válogatott emlékek formájában.
Trogir és Ciovo, ahogy először láttuk
Havercsótány (mondjuk ő pont nincs a képen), Joskó és a nyakonöntős srác
Az első Adria
Andi már ott volt
Spliti Ozujsko
Fisifisi, dzsuvásrizs és Kula bá
Okrug Donji külső
Szőrmacska
Jótestű férfiak
Trogir csak úgy
Romantikus fürdőzés
